A Reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (Ratv.) bevezetésével a Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) el nem ismert költségeinek köre is tovább bővült.
Ennek értelmében, – ha a társasági adóalany nem rendelkezik a reklámadó alanyának olyan nyilatkozatával, mely szerint a reklámadó kötelezettségét teljesíti vagy reklámadó fizetésre nem kötelezett, – az elszámolt reklámköltség, – de legalább a reklám közzétételének piaci értéke – nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül.
Fontos megjegyezni, hogy nyilatkozat hiányában a 2,5M Ft összeghatárt figyelmen kívül kell hagyni, vagyis az társasági adóalap növelést a teljes reklámköltségre alkalmazni kell. Ennek egyenes következménye, hogy a nyilatkozatot mindenképpen szükséges beszereznie a megrendelőnek, még akkor is ha, egyébként nem keletkezne reklámadó fizetési kötelezettsége.
A nyilatkozattétel megvalósulhat magán a reklámszolgáltatásról szóló számlán vagy az erről szóló szerződésben. A nyilatkozat szövegeként célszerű a törvény szövegét alkalmazni, mint például:
„A reklámadó törvény 3.§ (3) bekezdése alapján nyilatkozom, hogy az adókötelezettség a …(számlakiállító cég megnevezése)…-t terheli és az adóbevallási és adófizetési kötelezettségének eleget tesz.”
„A reklámadó törvény 3.§ (3) bekezdése alapján nyilatkozom, hogy a …(számlakiállító cég megnevezése)…-t adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli.”
A megrendelőknek tehát jól felfogott érdeke a nyilatkozatok megléte, és természetesen a nyilatkozatok beszerzésével kapcsolatos „utána járás” is az ő feladatuk. A gyakorlatban megoldást jelenthet, ha a hirdető a számla kiegyenlítését a nyilatkozat meglétéhez köti. A jó hír viszont az, hogy a felesleges nyilatkozatoknak egyéb jogkövetkezménye nincs, és nem kell adóalapot sem növelni.
Vélemény, hozzászólás?